Ahogy az Mach-e Rally-val közlekedtem, Pamela Anderson jutott eszembe a 90-es évek Baywatch-ában. Akit nem a kiemelkedő színészi képességei, hanem a megjelenése miatt válogattak be valószínűleg. Igen feltűnő jelenség volt, aki bárhová is érkezett meg, minden tekintet odafordult és azt is megbámulták, aki vele volt. Figyelemfelkeltő, de megosztó és sokan valószínűleg úgy voltak vele, mint öreg székely a zsiráffal: „szép-szép, de haza azért nem vinném.” Az erényei közül a külsőségek voltak az erősebbek.
Valahogy kicsit ilyennek érzem a Mustang Mach-e Rallyt is. Eszeveszett feltűnő jelenség, valószínűleg a legfeltűnőbb, amivel eddig dolgom volt. A kanárisárga színe őrületesen jól áll neki és bármely parkoló túlsó végéről is azonnal kiszúrható. Különösen a hófehér klasszikus OZ Racing Rally felniket idéző kerekekkel, a dupla fekete versenycsíkkal és az óriási hattyúnyakas szárnnyal áll össze a bálkirályi szett. Ezek mellett már csak finom fűszer a sportos egyedi első-hátsó lökhárító a fekete toldatokkal. Persze nem mindenki érti és szereti ezt a stílust. Volt olyan haverom, aki le „lada felnizte” az ikonikus kerekeket és fanyalogva nézte az autót, míg mások – velem egyetemben – imádták a megjelenését. A „polgári” Mach-e esetén nem kedveltem igazán a színre fújt maszkkal az autó orrát, de ezt a fekete maszkos verziót látva azt gondolom, hogy mindegyikre ilyen kellene, mert így egyből felsejlik a Mustang karakter. A színpalettát böngészve pedig valószínűleg ez a kombináció áll legjobban a Mach-e-nek.
Az eddigi egyik legjobban fotózható autó volt a Mach-e Rally, mert őrült jól mutatott szinte bárhol, a különcsége mindenhol nagyon éles kontrasztot alkotott. A Ford bevállalta a Mach-e Rallyval azt, hogy igazán karakteres autót alkot egy elérhetőbb árkategóriában. A 70-80 millió Ft feletti ársávban könnyen találunk extrém karakteres autókat, de 30 millió alatt igen ritka. A Mach-e Rally olyan stílusjegyeket kapott, amit legtöbbször aftermarket boltokból az autóőrült hobbisták szereznek be és – fél- vagy illegálisan – rakják fel az autóikra. Nagy erénye, hogy mer kilógni a sorból, mer karakter lenni és meri megidézni a Ford rally legendáinak szellemét.
A gyártó egy legendás rally korszak ikonikus autói előtt tiszteleg vele. Olyan legendákról beszélünk, melyek számos autóbuzériában szenvedő gyermek és felnőtt falait díszítették a maguk korában: a Ford Escort MK1 és MK2, a Ford RS200, az Escort RS Cosworth, vagy épp a Colin McRae nevével is összeforrt Ford Focus WRC.
Azt már korábban is tapasztaltam, hogy a Mustang Mach-e rendkívül szórakoztató és játékos autó. A Rally változatra pedig ez különösen igaz, ugyanis a maga majd 500 lóerejével (487) és 950 Nm nyomatékával olyat gyorsul, mint kevés más autó. 3,8 másodperc alatt futja a 100-as sprintet, ami érdekes módon valamivel többnek érződik. Erre két lehetséges magyarázatot találtam: az egyik abban a nyavalyás CrossClimate (négyévszakos) gumiban keresendő, ami érzésre nem adott megfelelő mértékű tapadást és gyakran sustorgott az aszfalton gyorsításkor. A másik pedig a gázreakció finomabb hangolása. Sok hasonlóan erős autó – sport módban – padlógázra szinte hátba vágva indul meg, ám a Mustang valamivel óvatosabb. Ez feltehetően a hajtás eloszlása és az engedékenyebb kipörgésgátló miatt lett így hangolva. A Mach-e a játékosság érdekében a hajtás 70%-át a hátsó tengelyre teszi, ráadásul a kipörgésgátló is kissé engedékenyebb, amitől szinte bármely kanyarban, ha kigyorsításon nagy gázt kap, megindul a hátulja – ellenben a konkurenseivel. Ettől lesz szórakoztatóbb az autó, ám ha ennél is élesebb lenne a gázreakciója, méginkább hajlamos lenne a kitörésre.
Meglepő volt, hogy akár még „whisper” módban (értsd: óvatos, vagy eco mód) is képes megindulni a hátulja az óvatlanabb gázra. Bár ez épp így néz ki a V8-as Mustangok esetén is, ahol a Rain (azaz eső) módban is ficánkol a hátulja kérdés nélkül. Ez az egyik oldalon rendkívül szórakoztatóvá és mókássá teszi vele az autózást, míg a másik oldalon – ha valaki kevésbé rutinos – meg is ijesztheti.
Az autó fejlesztését jellemző szemléletet gyönyörűen tükrözi az a finom részlet, hogy míg az autók többségében a vezetési módok az eco / takarékos, normal, sport tengelyen mozognak, addig itt szakítottak ezzel. Ez egy Mustang, nem lehet ilyen polgári nevet adni egy vadlónak, így lett helyette: „Whisper” azaz suttogás, „Active” azaz aktív és végül a kedvencem: „Untame” azaz zabolátlan! De a sebesség kijelzése is igazodik a Mach-e névhez, ugyanis “speed” helyett “ground speed” azaz “földi sebesség” szerepel, amit a légi közlekedésben használnak a földhöz viszonyított sebességre.
Persze vannak árnyoldalak is. A „polgári” Mach-e esetén meg voltam győződve róla, hogy bár abban nem jó oldaltartásúak az ülések, de a rallyban biztosan az lesz, hisz az egy vadállat. Valamivel jobb is lett, de nem eléggé. Az ülés csak kicsivel lett sportosabb, nem ölel körül igazán és az autó erejéhez és dinamikájához képest halovány az oldaltartása. Az ülőlap dőlésszöge lehetne nagyobb és kevésbé sík a felülete. Vizuálisan jól mutatnak az ülések a Mach-e Rally felirattal és a fényes fehérre fényezett hátsó burkolattal, melyeken visszaköszön a rally felnik színe (hasonlóan a kormányhoz). Ami a fogyasztást illeti, ott a gyengébb testvéréhez hasonlóan itt is markáns (nálam 26-27 kWh körül alakult a hosszú távú átlag), ám a 90kWh feletti kapacitású akkumulátor kompenzálja a hatótávot némiképp. Persze egy 4-500 lóerős benzines sportautóknak se hánytorgatjuk fel, hogy sokat fogyaszt, de ez azért átlagon felüli.
Bár az autó egy adaptív Magneride futóművet kapott, ám ez nem hoz magával vezető általi beállítási lehetőséget. Nincs – érezhető – különbség az egyes módok között a futómű keménységében, ami történik, az automatikusan zajlik az útviszonyok és a dinamika fényében. Így azonban hiába van komoly kraft az autóban, az gyorsulásnál hátra billen, mint Dominic Torreto Dodge Charger-e és a tempósabb kanyarokban is elbírna egy feszesebb beállítást.
Persze ez egy rally változat, aminek a futóműve egy murvás terepre hangolt beállítást idéz: hosszabb rugóút és kissé dülöngélő kasztni. Ettől viszont az utazás komfortosabb lesz, nem bántóan kemény, mely a magyar utakon nagy érték tud lenni. Ha valakinek ez túl lágy lenne, akkor a Ford erre is kínál megoldást: a Mach-e GT azonos motorerő mellett 3 cm-rel alacsonyabb futóművet és feszesebb rugózást kínál.
A Rallynál mindenesetre a kanyartempó dinamikáját korlátozza a magasabb építés és a 2,4 tonna körüli tömeg, mely különösen a kanyarokban érezhető. Én kihagyott ziccernek érzem, hogy nem kapott egy állítható futóművet, melyet gombnyomásra feszesebbre tudnánk állítani, jelentősen javítva vele kanyarstabilitást. Kár érte. Persze nem versenyautónak készült, ahogy Pamela Anderson sem gyakorló életmentőként került a Baywatchba.
Élvezetes autózáshoz, impozáns megjelenéshez és kényelmes utazáshoz remek eszköz a Mach-e Rally. Ha ilyet vesztek, légyszi: csak ebben a színben, mert az gyönyörű! Hogy 1. számú autónak ezt a konfigurációt választanám-e? Valószínűleg nem, nekem túl harsány a mindennapokra. Ám második-harmadik autónak örömmel tartanám a garázsban és bármikor szívesen indulnék vele autózni. Igen szórakoztató és játékos autó lett a Mach-e Rally, aminek talán a legnagyobb baja (autórajongói szemmel), hogy Mustangnak hívják. Pedig valahol a karakterében még a rokonság is érződik, csak ugye a hang hiányzik. Ám a Fordnak sikerül egy sajátos, játékos karakterrel felvérteznie az autót, ami elektromos autók között nem kis feladat.
Varga Márk
