Amikor átvettem a BMW új iX2-esét, nem gondoltam, hogy az eltervezett hatótávtesztből egy technológiai tűzijáték lesz. Ám az a képesség, hogy úgy mész végig egy hegyi szerpentinen, hogy mindkét lábad a padlón pihen és az autó egy kényelmes ám dinamikus tempót diktálva, beavatkozás nélkül lassít megfelelő sebességre minden egyes kanyarnál, majd gyorsít újra ahogy kell, az egyszerre lenyűgöző és futurisztikus.
Az utóbbi időben egyre több esetben találkozom az elektromos autózás hétköznapi használhatóságával kapcsolatos kritikákkal, melyek különösen a hatótávot kifogásolják. Így, amikor csütörtökön átvettem az autót egy átlagos méretű akkumulátorral, arra gondoltam, legyen hát egy kihívás: csinálok egy túrát kompromisszumok nélkül! Úgyis épp egy rendezvényhez keresünk helyszínt a kollégáimmal, így péntek reggel beültem a feltöltött autóba Kecskeméten, hogy megnézzek egy-egy lokációt a Pilisben és Esztergomban. Az útvonal Kecskemétről az M5-ösön, majd az M0-án vitt Szentendrére, onnan pedig fel Dobogókőre, majd le Esztergomba, végig mindenhol a megengedett sebességgel haladva, az autót 23 fokra hűtve (28-30 fokos időben).
A Pilis kanyargós szerpentinjeire érve azonban teljesen lenyűgözött. Ugyanis ott derült ki számomra, hogy a BMW ott tart az önvezetésben, hogy ismeri a kanyarokat az autó, tudja, hogy melyiket milyen sebességgel lehet bevenni és mindig a megfelelő tempóra fékezi az autót. Elképesztő! Dobogókőről úgy mentünk le Esztergomba, hogy nem léptem a fékre vagy a gázra, az autó mindent megoldott végig. Nem azért, mert egy másik autót követett, hanem azért, mert mindig megfelelő sebességgel haladt – automatikusan! Minden élesebb kanyar előtt, ami a megengedett 90-nél (vagy 60-nál) lassabb tempót igényelt, megjelent egy éles kanyart jelző tábla a kijelzőn, mellette a távolság és egy zöld pipa jelezve: „tudom, hogy élesebb kanyar jön, ne izgulj, megoldom” és már lassultunk is. Volt olyan kanyar a szerpentin Esztergomhoz közelebbi, szűkebb kanyarokkal tűzdelt szakaszán, ahol 36-38km/h-ra is lelassított az autó azért, mert ott az volt az indokolt. A menüben a kanyarsebesség közepes tempón volt, ez egy kellemes dinamikus tempót adott, ami egy konzervatívabb sofőrnek már néhol biztosan sok is lett volna, amit azt is jól mutatott, hogy több autót is utolértünk a kanyargós úton úgy, hogy a sebességet végig az autó diktálta, nem én. Bennünket azonban nem ért utol senki.
Mi a kollégámmal kényelmesen beszélgettünk, kezem a kormányon, mindkét lábam a padlón, az autó pedig gyorsított és fékezett. A városban ugyanúgy fék vagy gáz érintése nélkül átvisz a körforgalmakon, vagy akár kereszteződéseken, ahol lassítanunk kell és elfordulni. Amikor a navigáció kanyarodást ír elő, vagy csak kirakom az indexet egy kereszteződéshez közeledve, az autó a megfelelő tempóra lassít, hogy be tudjunk ott fordulni. Hasonlóan az autópálya lehajtókra is vígan rámehetünk 130 tempomattal, mert az autó lassít és a vállalható sebességgel hajt ki a lehajtón! Mindez a tudás nem az iX2 sajátja, ma már a legtöbb új BMW rendelhető ezzel a rendszerrel és azt gondolom, hogy ez most minden forintot megér! A legjobb adaptív tempomat, amivel eddig találkoztam!
Esztergomba érve épp 50%-on volt az autó akkumulátora, így kicsit izgultam, hogy vajon visszaérek-e majd Kecskemétre, de nem akartam kompromisszumot kötni. Nem engedtem a normál tempóból, nem akartam sem a klímával, sem a sebességgel spórolni, érdekelt, hogy meg tudja-e csinálni a BMW ezt a túrát életszerűen. Nem aggódtam, hogy ott ragadok valahol, mert hazafelé több benzinkútnál is tudtam volna tölteni szükség esetén gyorstöltőn, de végül kényelmesen – az autópályán végig 130-cal haladva – 7% töltöttséggel, 27km maradék hatótávval és 17,1kWh átlagfogyasztással visszaértem Kecskemétre. Nincs igazán nagy akku az iX2-ben, ez a 64,8kWh ma már átlagos méretnek számít, ám láthatóan sokat ki lehet belőle hozni.
Amikor az ember a prémium gyártók kisebb modelljei felé közelít, akaratlanul is ott motoszkál a fejében, hogy habár az X6-X7-es BMW igazi utazó 5 csillagos szállodák, de mit kapunk a kistesóban? Az iX2 ugyanis a BMW paletta legkisebb terepjárója. Műszakilag azonos az X1 / iX1-gyel, ám az „X6-osításnak” köszönhetően, kicsit kupés, csapott a hátulja, így picit szűkösebb is benne a tér. Ugyanakkor az autó mozgását, a kanyarokban való viselkedését illetően az az ember érzése, hogy ez a „lecsapott” hátsó rész jótékonyan hat. Meglepően sportosan, kiegyensúlyozottan mozog kanyarokban, jó dinamikával fordul és nem érezhető az oly gyakori terepjárós billegés az autón. Mindez részben biztosan a padlón végigfutó akkumulátor pakk adta mélyen ülő súlypontnak köszönhető, de ezzel együtt is vezettem már több olyan elektromos SUV-t, ami kellemetlenül billegős volt. Ez nem. A kormányt megmarkolva, a forgalomba kihajtva, egy jó BMW-s dinamikát kapunk, jól fordul, jól ugrik, direkt és közvetlen a kormányzása. Jó érzés vezetni, kellemes vele közlekedni. Kifejezetten kellemetlen érzés egy ilyen dinamikájú elektromos autóból átülni egy hagyományos hajtásláncba – főleg, ha az kisebb benzines turbós. Az iX2 xDrive30 a 313 lóerejével és összkerékhajtásával azonnal ugrik és dinamikusan gyorsul amikor szükség van rá. Ellenben a belsőégésű hajtásláncokkal, ezek az autók a gáz érintésének pillanatában megindulnak, nem kell visszaváltani, nem kell felpörögni a turbónak, itt mindig egy pici mozdulatnyi távolságra van – a lábunk alatt – a teljes nyomaték.
De visszatérve az alsóbb kategória sajátosságaira, a kérdés még itt van: vajon milyen minőségű az utastér? Számomra meglepő volt, hogy mennyire prémium érzés fogadott az iX2 belterében. Igazi prémium utastér fogadja a beülőket, jó minőségű vegán bőrülésekkel és ajtóborítással, exkluzív, alumínium hatású, vagy épp bőr dekorbetétekkel, (számos esetben az X5-tel megegyező anyagokkal) hibátlanul varrott műszerfali díszítéssel, prémium mart alumínium rácsozással a Harman Kardon hangszórókon az ajtókban. Minden részletében azt sugározza, hogy itt fontos a minőség és a prémium hatás, nem keveset fizet a vevő ezért az autóért, érezze hát, hogy kapott érte cserébe valamit. Nem találtam olyan minőségi részletet, amibe őszintén, jó szívvel bele tudnék kötni az utastérben. Felszereltségben ugyanakkor hiányoltam az ülésekből a szellőztetés funkciót. Ez sajnos a kategória sajátossága lehet, a nagyobb modellek esetén ugyanis már megkapjuk, de itt kimarad az opciók közül, pedig a meleg nyári napokon igen jól jönne. Az első ülések komfortosak, egészen tágasak, mindkettő „masszírozós” és fűtött. A hátsó üléseknél már szűkösebb kicsit a hely, a fiaim (7 & 8 évesek) kényelmesen elfértek, amikor a családdal kirándultunk, de 4 felnőttnek már szűkösebb a hátsó lábtér. Ugyanakkor ott ülve az óriási panoráma üvegtetőnek köszönhetően kinyílik a tér fölöttünk (kár, hogy maga a tető nem tud).
Kedveltem a BMW infotainment rendszerét. Egyrészt a különböző profilokkal minden kijelző megjelenése és hangulata is változik, ezzel együtt pedig az autó által generált (ki-be kapcsolható) komponált motorhang is. Ezek nélkül lehet élni, ám kicsit színesebbé teszik a hétköznapokat és az unalmasabb utakat. A kijelzők minősége kiváló, a kamerák pontosak és élesek, a parkolást támogató rendszere pedig egészen kimagasló. Egyrészről a kamerák felső (az autót felülről mutató) nézetének köszönhetően rendkívül könnyű pontosan parkolni, de ha nem mi szeretnénk, az autó több módon is ügyesen, pontosan és egészen gyorsan megoldja helyettünk akár a be, akár a kiparkolást. Különösen tetszett a „visszatolatási segéd”, ami az autóval megtett utolsó 50 métert képes visszatolatni automatikusan. Ez akkor lehet igazán hasznos, ha egy kellemetlen udvarra, vagy kanyargós zsákutcába álltunk be orral és onnan tolatva kell visszamenni: ezt megcsinálja helyettünk az autó.
A navigáció szintén remek, szinte végig a gyári megoldást használtam a Waze helyett. A sebességhatárokat betartva az akkumulátor töltöttséggel is pontosan tervez és ismeri a forgalmi viszonyokat is (bár azokat nem tervezi annyira pontosan, mint a Waze). Határozottan meglepődtem, amikor az M5-ösön kiírta, hogy 2km múlva 4,5km hosszú útépítéshez érek, majd az útépítés mentén haladva számolta, hogy még hány méter van hátra a forgalomkorlátozásból!
A BMW iX2 formailag némiképp megosztó, de kiváló autó. Technológia terén minden belezsúfolt a BMW, ami igazán fontos – többször meg is lepett, hogy ebben a kategóriában ezeket is megkapta. Képes automatikusan sávot váltani, csodásan szabályozza az autó sebességét a kanyarokban és körforgalmakban is és egészen ösztönösen természetes érzés használni az adaptív rekuperációs fékezését, ami észrevétlenül teszi a dolgát. (Ez a forgalmi helyzethez idomuló fékerőt kifejtő, az akkumulátort visszatöltő fékezési rendszer, ami gázelvételkor aktiválódik). Remek vezetni, a futóműve sportosan feszes, amit a tesztautó 20”-os felnijeivel komfortosnak nem neveznék, de nem is kellemetlenül kemény, inkább épp a kasztni stabilitásához szükséges mértékben. Fogyasztásban és hatótávban meglepően jól teljesített, a vezetéstámogató rendszere pedig lenyűgözött. A belsőtere a nagytesóihoz mérhetően prémium és talán épp a fentiekből eredően az ára is az. Az iX2 (gyengébb elektromos modelljének) indulóára 19,1 millió forint (2024. májusában), ám az M-packet (1,5 millió forintért) vizuálisan annyit dob rajta, hogy azt én kötelezővé tenném. A tesztautóm (313 lóerős modell) listaára azonban már az igen borsos 30 millió forintos szint fölé kúszott picivel, bár ez már egy közel full extrás változat volt.
Végezetül szeretném elmesélni, hogy az autó átvétele során kisebb kellemetlenség volt, hogy az importőr nem adott az autóhoz 230V-os hálózati töltőt. Szerencsémre a kecskeméti BMW Linartech Autóház segített rajtam és 1 hétre kölcsönadtak nekem egy hálózati töltőt, amivel otthon is tudtam tölteni az autót. Ezúton is köszönöm Nektek a segítséget srácok! 😉
Varga Márk