Azt hiszem, hogy nem sajnáltam még ennyire tesztautót visszaadni, mint az MX-5-öst. Imádtam ezt a kis autót – és persze a 7 és 8 éves fiaim is. De az az igazság, hogy kicsit bánom, hogy elvesztettem az MX-5 „szüzességem”, mert most már vágyok egy ilyenre. Persze irracionális autó, hisz 2 személyes, lapos, kicsi, szinte nincs is csomagtere, egy nagyobb ember talán bele se fér és kimászni is egy kisebb tornagyakorlat… na de mégis: egy MX-5-össel autózni igazán vidám dolog.
A miértet persze könnyű összefoglalni röviden: kb. 1 tonna (ma már legalább 1,5-2x-ese ennek a legtöbb modern autó), nyitható a teteje, (a tesztautómat) egy remek szívó 2 literes motor hajtja 184 lóerővel, mindez a hajtás hátulra megy, ahol ráadásul van egy sperr difi is, a kezünk alá pedig kapunk egy 6 fokozatú kéziváltót. De nem elhanyagolható tény az sem, hogy ebben a 4 méternél rövidebb kisautóban szinte a hátsó tengelyen ülünk. Gyakorlatilag ez egy nagyobb gokart (zárható tetővel), ami állandóan el akar menni keresztbe a kanyarokban – ha van rá benned nyitottság. 😊 Hát bennem van.
Az MX-5 lett az én piros pirulám a Mátrixból (amivel Neo szemét felnyitotta Morpheus és meglátta a valóságot a szintetikus világ mögött). Ez a kisautó rávilágított több dologra is: egyrészt, hogy bizony, ott van még belül az az autórajongó „huligán” a 20-as éveimből, aki most minden egyes indulásnál „track mode”-ra kapcsoltatta a menetstabilizátort, hogy a vigyorgás felhőtlen lehessen egész úton és csak a fülem szabjon határt a számnak. Másrészt pedig arra, hogy tényleg milyen fontos egy autó tömege és mennyire zseniális az, amikor szinte a földön ülünk egy alig 1000 kg-os autóban, ami nagyon könnyedén, direkten és fürgén reagál minden kormánymozdulatra. Az egész autó egy nagyra nőtt – igazán jól megépített – játékszer.
Attól, hogy ne akarj minden körforgalomban driftelni – a morális aggályokon felül persze – az tart vissza, hogy Te is láttál már egy tucat olyan videót és cikket az ilyen „huligánokról”, akiket eljárás alá vontak, mert egy térfigyelő kamera vagy épp egy járókelő levideózta a „mutatványukat”. Pedig az MX-5 szinte könyörög érte. Komolyabb gázadásra még minden elektronika bekapcsolt állapotában is finoman meg-meg úsztatja a hátulját. Amikor viszont kapcsolunk egy track módot (azaz versenypálya módot), máris megkönnyebbülten libben a hátsótengely oldalirányba a határozottabb gázadásokra. Sok modern autó van, ahol ezt nem akarod igazán kipróbálni, vagy rettentően meggondolod, mielőtt teret nyitsz a csúsztatásnak, hisz túl erősek és túl nehezek: de itt más a helyzet. Az MX-5 184 lóereje, 1000kg körüli tömege és rövid, lapos felépítménye olyan kezesbárányként viselkedik a kezeid között, hogy mindjárt Walter Röhrlnek érzed magad.
Ezen a ponton muszáj beszúrnom ide a kedvenc idézetem is tőle: „A jó sofőrök autóján az oldalsó ablakon vannak a halott rovarok.” (Walter Röhrl)
Persze a hétköznapokban nem járunk ilyen eposzi magasságokban, ám igazán jószándékú az autó. A már említett track mód egyszerre nyit teret úgy, hogy közben mégis óvatosan kordában tart. Az aktiválással két dolog történik: egyrészt lekapcsolja a kipörgésgátlót, másrészt a menetstabilizátort kiiktatja addig a pillanatig, amíg el nem érjük azt a határt, amin túl már nem igazán tudná a pilóta összeszedni az autót. Ezen a ponton beavatkozik és segít a manővert stabilizálni. Magic! Persze mindezt csak versenypályán próbálgassátok!
Be kell vallanom, hogy néha kicsit úgy éreztem magam az MX-5-tel, mint kölyökkoromban, amikor jogosítvány nélkül, a falun élő rokonoknál, nagyapám öreg Simson Suhljával surrantam ki a tanyák felé és lestem, hogy nem jön-e épp egy rendőr, aki fülön csíp, hogy még csak 12 éves vagyok, mit motorozgatok itt. Így azért igyekeztem általában urasan, szépen és egyenesen közlekedni vele, de nem tudom azt állítani, hogy ez mindig sikerült.
Az MX-5 mostanra a kevés fehér holló egyike és sajnos ennek is megnyirbálják a szárnyait épp. Talán mindössze 2 másik olyan újautót tudok mondani a piacról, ami a hasonlóan szórakoztató, ízig-vérig játékos és könnyed hátsókerék-hajtású „játszós autó” kategóriába tartozik. Az egyik a Toyota GR86, ami kicsit erősebb és nehezebb, de belső térben kevésbé letisztult, nem ennyire kifinomult és persze nem nyitható a teteje. A másik pedig az Alpine A110, ami sokkal erősebb és sokak szerint a legjobb a kategóriában, de kb. 2x annyiba kerül minimum, mint az MX-5 (és persze az sem kabrió). De, hogy miben nyirbálják meg az MX-5 szárnyát épp? Sajnos az EU-s kibocsátási előírások miatt a Mazda kivezette Európából az általam tesztelt 2 literes benzines erőforrást és már csak az 1,5 literessel rendelhető – bár talán 1-2 kereskedőnél még akad a 2 literes is, ha valaki igyekszik.
Egészen érdekes élmény először beülni egy MX-5-ös Mazdába. Az autó élőben sokkal kisebb, mint amekkorának a képeken látszik, a kisebb fiam is örült, mert a tetejére ennek még ő is rálátott, pedig csak 7 éves. A 3,9 méteres hosszával pedig igazi mini méretű városi autó is lehetne, de inkább élményautózni és kisebb kirándulásokhoz ideális igazán.
A tesztautóm egy Kazari felszereltségű modell volt, ami világosbarna („tan barna”) bőr belsőteret kapott, ami igazán elegánsá tette az autót a sötétszürke (Machine Grey) fényezéssel párosítva. A műszerfal és a vezérlők a jellegzetes modern mazdás elemeket és stílust hozzák: egyszerű, áttekinthető, elegáns, prémium hatású. Három szép kerek műszeregységet kapunk a kormány mögött, a középkonzolra pedig egy kisebb méretű (8,8”-os), de kiváló felbontású és minőségű kijelzőt. A bőr és a beltér anyagai kellemesek és jó tapintásúak.
A felszereltségbe vezetéstámogatás terén mindössze egy sávelhagyási csipogót, táblafelismerőt és fékezési figyelmeztetést kaptunk. De valójában itt nem is hiányzott sem az adaptív tempomat, sem a sávtartás, sem az automata váltó. Ezt az autót a maga nyers és hagyományos valójában igazán jó vezetni: ezt azért veszi az ember, hogy az utat élvezze és ne letudja azt minél gyorsabban.
A futómű egészen meglepett, ugyanis egyszerre volt nagyon stabil a kanyarokban és kellemesen komfortos az úthibákon. A kettősség kulcsa a kis súlyban és az alacsony súlypontban keresendő. Amikor a gyártónak nem egy magasra épített és a földtől távol kerülő súlypontú, nagytömegű terepjáróhoz kell futóművet társítani, könnyebb a helyzete és nem kell választania, hogy kényelmes legyen, vagy stabil. Ráadásul ezen az autón az is meglepő volt, hogy bár vizuálisan nagynak tűnnek a kerekek, mindössze 17”-os felniket kapott.
Ami a zajszintet illeti, csukott tetővel egészen jó volt (bár úgy csak autópályán haladtam), nyitott tetővel természetesen érdemben emelkedett a menetzaj, ám akár 110-120-as tempónál is lehet még beszélgetni. Arra azonban a saját káromon ébredtem rá, hogy miért is használnak sálat a kabriósok. Egyik reggel (augusztus végén) hajnalban felkeltem, hogy elmenjek a napkeltében lefotózni az autót. A helyszínre tartva – nyilván – nyitott tetővel haladtam, időnként 120-130-cal is a 17-18 fokban. Nem éreztem igazán huzatot, csak egy kis lengedezést néha a baloldalamon, de a fűtést kicsit feltekerve igazán komfortos volt rövidnadrágban és pólóban is az út, nem fáztam egyáltalán. Utána viszont 2 éjszaka alig bírtam aludni, úgy fájt és beállt a nyakam baloldala: feltehetően mégis huzatot kapott. Ti ennél legyetek óvatosabbak! 😊
Nagyon megkedveltem az MX-5-öst a közös egy hét alatt. Amikor csak tehettem, azzal indultam mindenhová (kivéve ha családostól mentünk), a tető pedig mindig nyitva volt. Egy végtelenül játékos autót ismertem meg benne, ami mindig kelleti magát kicsit és a füledbe suttogja, hogy: hajrá, játssz vele, óvatosan csúsztasd meg a hátulját, menni fog! A kisívű fordulás kis tempónál is egészen páratlan érzés vele azáltal, hogy szinte a hátsó kerekek között ülsz, ezért néha úgy érzed, hogy körülötted fordul el az autó. Az általam tesztelt MX-5 RF változat keménytetőt kapott, amit egy igazán látványos mutatvány kíséretében kb. 13-14 másodperc alatt csomagol el vagy épp csuk vissza az autó.
Én azt gondolom, hogy egy ideális világban mindenkinek lenne egy elektromos autója a hétköznapokra és egy MX-5-ös (vagy egy ahhoz hasonló hagyományos hajtású) játszós autója önfeledt és vidám autózásokhoz. Az elmúlt évek áremelkedéseinek eredményeként mára kicsit borsos lett az autó ára, 14 millió Ft-ról indul és a tesztelt Kazari változat kb. 16 millió Ft-ért vihető haza (2024. szeptember eleji árakon).
Két tippet engedjetek meg a végére, ha rendelnétek MX-5-öst: Az eggyel nagyobb felszereltségű Homura fekete Recaro sport ülésekkel és Bilstein futóművel érkezik, de én nem azt választanám. Egyrészt azért, mert a gyári futómű tökéletes kompromisszum a kényelem és a sportosság vékony határmezsgyéjén, másrészt mert a Kazari kivitel a világosbarna bőrbelsőjével fantasztikusan néz ki az MX-5 (ráadásul 1,4 millióval olcsóbb is). A másik pedig, hogy mivel az autó színére van fényezve ajtó belső oldala is a kárpit feletti részen, így én a Mazda védjegyéül szolgáló piros (Soul Red) színt nem választanám. Talán fehérben és sötétszürkében (Machine grey) mutat a legjobban az autó kívül-belül.
Varga Márk