A Volkswagen csoport alapvetően jó autókat gyárt, ám a VW márka alatt érkező modellekből egyszerűen hiányzik a hangulat, az érzelem, a merész, megragadó formák, a megosztó, „szemöldökemelő” részletek: egyszerűen csak remekül megépített mérnöki munkák, korrekt használati tárgyak. Ez persze tökéletesen ki is elégíti a vásárlóik többségének igényét, hisz nem mindenki akar visszanézni kiszállás után az autójára és nem akarja végig simítani beszállás után a műszerfalat, vagy keresni az izgalmas részleteket. A Cupra küldetése ugyanakkor épp az lett a csoporton belül, hogy dögös, attraktív, szemöldököt emelő formavilággal gyártson autókat.
A Cupra Born egy VW iD.3-as lett menőbb köntösben. Külsőre az első talán, ami szembetűnik, hogy bronz színű felniket, bronz logókat, bronz feliratokat és bronz díszítőelemeket kapott az autó kívülről (ezüst vagy króm helyett). Bronz! Kinek jutott eszébe bronzra cserélni az alumíniumot egy hétköznapi személyautón??? És miért nem jutott eszébe másnak is már korábban? Ez ugyanis piszok jól áll a Cupráknak. Különösen a tesztautóm „Aurora kék metál” színéhez adja nagyon (ez egy olyan kékeszöld / mélykék szín, ami zöldbe hajlik a fény beesési szögének függvényében), de a többi színnek is jól áll. Merész ötlet, de jól működik. Az autó hátsó felének formája oldalról nagyon emlékeztet egy VW Golfra, ami persze nem is csoda, hisz a Born alapjául szolgáló autó – a VW iD.3 – a Golf elektromos kétpetéjű ikertestvére. Ráadásul a Cupra Born jobban hozza a sportos GTI Golfok érzését, mint egy iD.3-as. Az autó eleje kissé talán turcsi, oldalról ez megosztó részlet, de jól működik az egész formaterv. Különösen érdekes a merész – és bronzzal kiemelt – nagy légbeömlő elől, az autó oldalán végigfutó markáns sportküszöb, és a hátsó diffúzor a lökhárító alján, de jól mutat a csomagtérajtón végigfutó hátsólámpa is.
Az utastérbe beülve szintén a konzervatív VW vonaltól elrugaszkodó megjelenés vár. Az első, amit megpillantunk a sportos – performált bőrrel bevont – kormány, karbon mintás kormányközéppel és egy óriási – bronz – Cupra logóval. Az ülések érdekessége, hogy bár formájuk sportos és az átlagosnál jobb az oldaltartásuk, mégsem sportautósan kemények, hanem inkább komfortosak. A belső tér számos pontján visszaköszön a külsőn már taglalt bronz dekoráció, ám nem tolakodóan, nem túl intenzíven. A műszerfal anyagai rendben vannak, az ajtók ugyanakkor kemény kopogós műanyagok, amik azért szép, designolt felületekkel készültek és végeredményben nem zavaró a ridegségük.
Ahogy a VW iD modellek esetében már sokszor láttuk, itt is bizony a gombok mindegyike érintőgomb: a kormányon, az ajtón és a kijelző alatt is. És nem jók! Nem is tudom, hogy az ajtón található béna ablakemelő megoldás zavart-e jobban, vagy a kormányon lévő érintőgombok. Az ajtón ugye úgy működik az ablakemelő, hogy csak 2 billenőgomb van, előtte pedig van egy érintőgomb, amivel ki tudjuk választani, hogy első- vagy hátsóablakot akarunk-e mozgatni. Ez a fránya érintőgomb pedig a kezünk bármely részére reagál: és ebből eredően, ha vakon akarunk ablakot lehúzni rendre másik ablak fog kinyílni, mint amit szeretnénk. A kormányon se túl szerencsések ez érintő felületek, de ott legalább szem előtt vannak. A jó hír, hogy a cég a hírek szerint fokozatosan visszaáll a fizikai gombokra a kormányon. Ha már panaszkodom, beszéljünk a központi kijelzőről is: nem az igazi. Lassú, időnként nagyon és nem is túl jól felépített a rendszer. Nem szerettem. Cserébe viszont a navigációja korrekten használható, tervezi az elektromos töltőket, ha útközben töltésre szorulunk és ehhez megbecsüli az érkezési töltöttségünket is. De ügyes funkció az is, hogy az anyósülés nyomásérzékelőjével megoldották azt is, hogy amikor nem túl senki ott, akkor az utastérnek azt a részét nem fűti az autó, így energiát spórolunk. A fűtésrendszer általánosságban is ügyesen dolgozik, számos okos funkciót kapott kiegészítésként, amik fűtésprogramok formájában jelennek meg: pl. ha benyomjuk a kézmelegítés funkciót, felkapcsolja maximumra a kormányfűtést és a középső szellőzőkön fújja be a meleglevegőt nagyobb erővel.
Használati szempontból nagyon kedveltem az autót, jó vele közlekedni. Amikor beülünk, nem kell indítógombot nyomogatni, vagy kapcsolót keresgetni, egyszerűen a fékpedálra lépve menetkész lesz és már csak sebességbe kell kapcsolnunk a kormány mögötti váltóval (menetirány kapcsolóval). Olyan beülni és elindulni így az autóval, mintha mindig járó motorral várna és megállásnál is csak kiszállunk, majd magától leáll, vagy akár le is zár, ha szeretnénk. Ahogy beülünk, elindulunk és közlekedünk vele, a természetes könnyedség, a „flow” az, ami szembe jut. Egyszerűen beülünk, nyomjuk a pedált és minden a helyén van, minden úgy történik, ahogy várjuk, kellemesen rugózik, csend van, kényelmesen utazunk. Menetközben sok izgalmas már nem történik túl azon, hogy jól mozog az autó. Nem egy erőgép: 204 lóerő, viszont a hátsókerék-hajtásával rendkívül kellemes vele autózni. Kanyarokban, kifordulásoknál nem hajlamos az alulkormányzottságra, pici gázra még segít is kicsit az autó rotációjában a hajtás, amit egyébként nagyon jó hatékonysággal tart kordában az elektronika: tulajdonképpen észrevétlenül dolgozik, mintha mindig kiváló lenne a tapadás. Jót mosolyogtam az autó vezetői profiljain: ahol a Cupra a hagyományos „eco / normal / sport” trión is csavart egyet. Ezek felelősek ugye azért, hogy a gáz- és kormányreakciót, vagy épp a teljesítményt igazítsák a vezető igényeihez. Nos a Cuprát ugye a fiatalabb, menő vevőknek szánják, akik természetesen nem akarnak látványosan filléreskedni és ECO módban közlekedni, ahogy a diszkont áruházakba járni sem menő. Talán épp ezért lett itt az ECO üzemmód neve „Range”! Hisz mennyivel menőbb már az, hogy „én nem takarékosan akarok közlekedni, hanem messzire akarok menni!” 😊 A „Sport” profánsága helyett pedig a „Performance” nevet kapjuk.
Az autó egy Cupra sportfutóművel érkezik, ami egy jóminőségű, kellemes VW futómű: nem túl kemény, de nem is túl lágy. Kellően feszesen mozog a kanyarokban, ám kiválóan csillapítja a gödröket, egyenetlenségeket. Remek kompromisszum. Gyakran találkozunk manapság túl feszes futóművel gyártott autókkal – a németeknél különösen – de ez ideális hangolású lett. Mellette pedig az autó kormányzása kellően direktnek hat és szépen reagál a kormánymozdulatokra, nagyobb tempónál is stabil marad. Ahogy több iD modell esetében is megszokhattuk már: nagyon jó a fordulóköre, egészen kis helyen meg tudunk vele fordulni annak ellenére, hogy egészen hosszú az autó tengelytávja (276cm, ami 8cm-rel hosszabb, mint a Skoda Octavia esetében). A hosszú tengelytáv pedig kényelmes lábteret is lehetővé tesz a hátsó ülésen utazók részére.
A Cupra Born egy német mérnökök által megalkotott olyan VW termék, amiben van egy kis plusz, van egy kis érzelem. Nem csak jó használni, de vizuálisan sem sekélyes. Tágasan elfér benne 4 fő, szükség esetén 5 is, a csomagtere használható méretű, de egy 4 fős nyaraláshoz már szűkös lehet a 385 liter. A tesztautónk a kisebb akkumulátorral felszerelt (58kWh) modell volt, ami WLTP szerint 400km fölötti hatótávot tudna, de ez nyáron is nehéz ügy lenne, télen viszont a 0-5 fok közötti időszakokban inkább a 250km környékén volt – különösen az autópályás szakaszokkal tarkított teszt során. A modell ára 17 millió Ft környékéről indul, a tesztelt kivitel vételára 19,5 millió Ft – közepes felszereltség mellett. Tényleges vételárat nehéz hivatalos adatok nélkül mondani, de kicsit utánakérdezve, Cupra kereskedőktől azt az információt kaptam, hogy kb. 15-20% közötti kedvezmény érhető el egy Cupra Born esetén jelenleg. Így viszont elérkezünk a 16-17 millió Ft magasságában, ezzel pedig már érdemes lehet felvenni a megfontolás alá kerülő elektromos modellek sorában ezt az autót is.
Varga Márk