Az az igazság, hogy hajlamos vagyok időről időre megfeledkezni a Miniről, mint olyan autómárkáról, amivel érdemes számolni.
Sőt mi több, kell is! Hogy miért? Mert piszok hangulatos, szerethető autókat raknak össze korrekt műszaki tartalommal.
A Mini ugye már a 90-es évek közepe óta a BMW tulajdonában van és mint egy szeretett gyermek, az anyai gondoskodás részeként élvezi a családi tudás gyümölcseit. Így a Minik technológiai oldalról számos rendszer birtokába kerülnek pl. a BMW fedélzeti rendszerének magját és a fejlett vezetéstámogató rendszereit is megkapják részben. Az építési és működési minőség, az anyaghasználat szintén a BMW-nél megszokott igényesség szintjén van, ahogy az egyes komponensek hangolása (pl. futómű, fékek) is. Ettől pedig kiforrott jó autók hatását keltik, ráadásul, mint almárka, némiképp barátibb árazás alá kerülnek, mint az anyacég termékei. A „családon” belüli szerepük pedig a bohémia lett, ők a vidám és nem-konvencionális gyermekek.
Piszok jól értenek a cégnél ahhoz, hogy miként legyen egy autó olyan tárgy, amitől mosolyogsz. Nem azért, mert 1000 lóerős és megőrülsz a gyorsulás mámorától, nem is azért, mert elolvadsz az olasz design szépségétől, hanem azért, mert rendkívül kreatív, egyedi, rendhagyó, karakteres design jellemzi, szakítanak a konvenciókkal és vezetni, jó érzés velük közlekedni. A Minikben a vezetői profilok nem a futómű keménységét vagy a gázreakciót állítják, hanem az utastér hangulatát. No erről a palettáról érkezett hozzám most a Mini Cooper nagytesója, az Aceman.
A frissen bemutatott Mini Aceman SE egy elektromos 5 ajtós kisebb családi crossover. Méretében a Mini Cooper és a Mini Countryman közé ékelődik be mind hosszában, mind magasságában. A Countryman ugye terepjáró (SUV), a Cooper egy kicsi hot hatch, ez pedig tulajdonképpen egy picit emeltebb, hosszított Cooper. A Cooper platformjára épül és annak az akkuját kapta meg (az SE változat 49,2 kWh kapacitásút). Méretében relatív kis autóról van szó, mindössze 408 cm hosszú, de ez elől ülve nem igazán érződik, kényelmes helye van 2 felnőttnek. Hátul persze már nincs tánctér, így ez az autó inkább 2 felnőttnek és 2 gyermeknek lesz kényelmes. Sőt a kisebb fiam (7) panaszkodott, hogy a gyermekülésen ülve és a lábát a levegőben lógatva nem fért el kényelmesen a lábfeje az ülésem mögött.
Külső megjelenésében közelebb áll a Countrymanhez: szögletes formájú fényszórókat kapott, fekete kerékjárati dekorációt és nagy fényes(!)fekete design elemek futnak végig az autó elején és oldalán is, ami egy emeltebb hasmagasság illúzióját adja. Azt kicsit nehezen értem meg, hogy mikor végre eljutnak oda az autógyártók, hogy az igazán kényes fekete zongoralakkot elhagyják az autó belsejéből (a Miniben nincs), azt miért teszik át kivülre, ahol még problémásabb. Karcolódik piszok mód és tisztán tartani egy rémálom. (Mondanom se kell, hogy így decemberben mennyire egyszerű volt a téli vizes, koszos, lucskos utak mocskától fotózásra felkészíteni az autót és odaérni vele valahova tisztán!) Egy-egy formaterv megítélése sohasem fekete-fehér, itt különösen nem az. Kissé talán izzadtságszagú a Mini forma megerőszakolása, hogy nagyobb is legyen, más is legyen, mint a Cooper, de felismerhetően Mini is legyen. Több női családtagom is megjegyezte, hogy ez sem nyer szépségdíjat és a férfi ismerőseimet is megosztotta. Mindenesetre a játékosság megjelenik a külső designban is és igazán kreatív színfolt, amit a lámpákkal megalkottak: sötétben, amikor közeledünk az autóhoz, néhány másodperces üdvözlőfény animációval köszönt (elől-hátul), aminek a végén a balelső fényszóróval ránk villant (mintha kacsintana). Az első-hátsó LED lámpák rajzolatát 3 különböző módra állíthatjuk annak függvényében, hogy melyik tetszik nekünk a legjobban. Ez puszta l’art pour l’art bohémia, ám kellemes változatosságot hoz a megjelenésben.
Az igazán kedves részletek azonban az utastérben tárulnak elénk. A belső teret egyértelműen – hagyományosan a műszerfal közepén található – 24cm-es egyedi kerek OLED kijelző dominálja. A Mini Morrisok hagyományát vitték tovább a Coopereknél is évtizedek óta azzal, hogy középre került egy kerek óra vagy kijelző. Ezt tartotta meg a teljes aktuális Mini paletta – beleértve az Acemant is – a nagyméretű kijelzővel. Ez a kerek OLED képernyő egészen sajátos hangulatot ad az autó utasterének. Példaértékű munkát végeztek rajta a grafikusok és fejlesztők, ugyanis a kerek kijelző adottságait tökéletesen használják és nincsenek rajta holtterek. Talán 2 esetben érezhető hátránya ennek a formának: a parkoló kameráknál (ott téglalapban kapjuk a kamera képét, ami lehetne nagyobb) és a telefon tükrözése során (Apple Carplay, Android Auto). A felület jól kezelhető, kreatív és üde színfolt különösen azáltal, hogy az autó „profiljait” állítgatva más-más grafikai megjelenítést kapunk, más-más színekkel és designnal a kijelzőn és ehhez alkalmazkodó belsőtér világítással. A Mini Acemanben (az aktuális Mini modellekhez hasonlóan) a műszerfalat egy kellemes hangulatú textil hatású anyag borítja, amit a kijelző két oldalán található rejtett LED-ek különböző mintákkal világítanak meg (a profil függvényében). Ehhez a hangulathoz alkalmazkodik az ajtók világítása és a panorámatető peremén végigfutó hangulatfény is.
Sokan komoly pénzt – felárat – fizetnek azért, hogy legyen HUD (szélvédőre vetített kijelző) az autójukban, de én nem szeretem. Ritka az a HUD, ami igazán jó, mindig látható és sohasem zavaró. Saját részről sokkal jobban kedvelem, ha van előttem egy megfelelő kijelző a kormány mögött. Részben azért, mert a szélvédőre vetített HUD-ot nappal nem látni polarizált napszemüvegben, részben pedig azért, mert éjjel gyakran zavaróak tudnak lenni. A Mini azonban más utat jár: nem a szélvédőre vetíti, hanem közvetlenül a szélvédő alá, egy előbújó plexi lapra tükrözi a kijelzőt, ami hibátlan megoldás. Tökéletes helyen van, sem éjjel, sem nappal nem zavaró, ráadásul polarizált szemüvegekben is tökéletesen látható. Én minden autóba ilyet rakatnék! 😊
A belső tér anyaghasználata kellemes: a műszerfalat és az ajtókat textil borítja, az üléseket pedig szintetikusbőr (ez nem túl jó). A kormány talán kissé túl vastag, de ez visszatérő probléma, pont így volt a Countryman esetén is. Különösen a 2 és 10 óránál található nagy dudorok teszik kényelmetlenné ott – de talán csak a helyes kormányfogásra akar ösztönözni a Mini: ne 10 és 2 óránál fogd a kormányt, hanem 9 és 3 óránál, ahogy kell! Az utasteret az ovális formák uralják oly mértékben, hogy a légbeömlők, azok pöckei, a könyöklő, a könyöklő alatti tároló, a középkonzol, a hangszórók, a kilincsek is mind ilyen formájúak, de még az autó burkolatainak felületét is mindenhol ugyanazok az ovális formák borítják, ahogy a fények is ilyenek lettek. Az ülések átlagosak, nem túl kényelmesek, nincs is túl jó oldaltartásuk, de rendben vannak. A térkínálat terén ami gyenge az a csomagtér: mindössze 300 liternyi motyót tudunk az autó hátuljába elhelyezni. Ez egy városi autónál akár elég is lehet, bár én a két fiam hokifelszerelésével is bajban voltam már.
Az autó menetközben is vidám hangulatot áraszt: minden profilhoz más-más menethang tartozik és bár sok autónál én kikapcsoltam ezt a hangot, valahogy a Mininél igényeltem. Jól eltalált hangulatot adnak és javítják a közlekedés monotonitását. Persze hosszabb úton nem kívánod hallgatni, ezért jól jön, hogy könnyen ki lehet kapcsolni.
Az Aceman SE hajtásáról egy 218 lóerős villanymotor gondoskodik, ami az első kerekeket hozza lendületbe. Ez a motor ezt a kisautót hibátlan dinamikával tudja mozgatni, kifejezetten sportosan, dinamikusan is lehet vele autózni és városi – országúti körülmények között nem is hiányzik igazán több. Habár az autó tömege az 1800kg-ot közelíti, egészen jól mozog az úton és kellemesen kanyarodik. Időnként az az ember érzése, hogy némiképp elrejti a magasságát és a súlyát a jó fékekkel, nagyobb motorerővel, stabil futóművel és jó hangulatú szintetikus hangcsomaggal, melyek végeredménye egy vidám autózás. Azt viszont le kell szögezni, hogy a futómű nem csak stabil, de pusztítóan kemény is, ami már a komfort rovására megy.
Ami a hatótávot illeti, nem a Budapest – Hamburg között ingázó tetőácsok napi munkaeszköze lesz bizonyoan. Amikor átvettem az autót, Budapestről egyből Veszprémbe indultam, majd onnan vissza Budapest, végül Kecskemét. Bár teli akkunál ültem be, Veszprémben rá kellett töltenem, hogy onnan Kecskemétig el tudjak jutni. WLTP szerint 400 km közelében van az autó hatótávja, de így télen 0 fok környékén ez nem több – főleg autópályázva – mint 230-250km. Erényként azonban meg kell jegyezni, hogy mindez egy 49 kWh akkumulátortól tisztességes eredmény. A veszprémi utamról hazaérve (a sebességhatárokat betartva) 19,2 kWh-n állt az autó átlagfogyasztása, ami meglepően alacsony érték lett fűtéssel, télen. Városban volt olyan napom, amikor 16-17 kWh között volt az átlagom és a teljes tesztidőszakomat is 19 kWh-s átlaggal zártam. A hosszabb távú közlekedést jól támogatja az autó fejlett navigációja, ami ügyesen tervezi a töltőket, ha töltenünk kell, bár így télen kicsit túlbecsülte az érkezési töltöttséget. Emellett friss közlekedési információkkal is rendelkezik és tervez is a torlódásokkal.
A vezetéstámogató rendszereket illetően továbbra is a BMW / Mini megoldását tartom a(z egyik) legjobbnak. Nagyon stabilan és megbízhatóan tartja a sávokat és meglepően pontosan tudja, hogy melyik kanyart és kereszteződést milyen tempóval tudjuk bevenni. Ezt pedig arra használja, hogy ha tempomattal haladunk, az autó automatikusan fékez a körforgalmak, élesebb kanyarok vagy épp kereszteződések előtt. Ha pedig a navigációnk is aktív, akkor ott is lelassít, ahol épp le kell térnünk az útról. A parkolást támogató rendszerei közül a kedvencem a tolatósegéd, ami az autó által megtett utolsó 40-50 métert képes tökéletesen visszatolatni tűpontosan, önállóan. Ez pl. egy bonyolultabb udvarra történő beállás után kifejezetten hasznos lehet. Ám amennyiben mi magunk oldanánk meg a tolatást, az autó 360 fokos kamerarendszere jó minőségű képpel segíti azt (igaz, hogy elég kicsi méretben).
A Mini Aceman klasszikus Minis hangulatú, szerethető, vidám autó lett, mely minőségében hozza azt, amit a BMW konszern termékétől várnánk annak ellenére, hogy Kínában fejlesztették és gyártják. Hatótávja és méretbeli korlátai miatt alapvetően városi, agglomerációs célra lehet ideális és én inkább második autónak választanám. Árban 14 milliótól indul az Aceman E, az erősebb, nagyobb akkuval szerelt SE változat pedig 15,7 milliótól. A tesztautónk egy jobban felszerelt SE modell volt, mely árcédulája a John Cooper Works design csomaggal kiegészülve (sport csomag) már a 21 millió Ft-ot súrolta. Ez az árkategória már erősen leszűkíti a potenciális vevők körét főként azért, mert 20 millió Ft környékén már igen sok kiváló elektromos autóból tudunk szemezgetni.
Varga Márk