Kedves Szomszédaim és környékbeliek!
Mea culpa, én hangoskodtam. Bocsánatot kérek… igen, én voltam, aki néha mennydörgésszerű dübörgéssel, néha ablakokat, falakat rezonáltató hörgéssel, néha pedig csak lágy bugyborgással közlekedett egy időnként vállalhatatlanul hangos kipufogójú kék amerikai vadlóval a környéken. Nem tehetek róla, egyszerűen hiába van az a fránya hangcsökkentő szelep a kipufogón – amit becsszóra, este 8 és reggel 8 között mindig zárva tartottam… az utcánkban – de nappal, egyszerűen nem tudtam nem kinyitni! A Mustangnak a velejét, az esszenciáját adja az 5000 köbcentis 8 hengeres motor alkarnyi vastagságú leömlőin át távozó égéstermék szabad kiáramlásának biztosítása és a kipufogó dobok végén megszólaló szimfónia megosztása a világgal.
A Mustanggal a városban gurulva, fiatal srácokat láttam idegesen a telefonjuk után kapkodni és kamerázásra emelve vigyorogni, random embereket buszmegállókban, zebráknál kerek szemmel bámulni, néha gázadásra bíztatni. Találkoztam a forgalomban mellém gyorsító autóval, ami +2 fokban lehúzta a hátsó ablakot és onnan egy kisgyerek nézett ki vigyorogva. Kisgyermekes apa révén pontosan tudom, hogy miért volt nyitva az az ablak, én pedig nem voltam „hangirígy”. Nem fukarkodtam a koncerttel, ha egyszer muszáj volt, hát ne az én lelkemen száradjon szegény 6 éves kissrác, vagy a 12 éves bringás tinédzserek napi öröme: gondoskodtam róla, hogy legyen vigyor! 😊
Persze az én arcomról se nagyon lehetett lecsavarni a mosolyt, amikor közlekedtem vele! De megállás után is kitartott a hangulat, az élmény, az adrenalin. Az első libabőr ott jön, amikor a start gombra rányomva a kasztnit finoman beleremegtetve beröffen kis gázfröccsel a V8-as motor – hideg indításnál kicsit magasabb fordulattal. Lehetett az autó csendes módban, zárt kipufogóval, attól még a házunk minden pontján tisztán lehetett hallani, hogy a garázsban életre kelt a Mustang. Az autó Mustang menüjében van egy külön gombsor, ami a kipufogó hangját állítja 4 fokozatban (két pillangószelepet fordít keresztbe, vagy épp nyit ki teljesen a dob után visszafogva, vagy épp szabadjára engedve az áramlást).
A „track mode” nevű kipufogó állásra azt írja, hogy kizárólag versenypályán használjuk… na ja. Nyilván szinte csak abban közlekedtem vele. Elindulás után finoman haladva halk „bugyborgással” gurul az autó, a finom gázmozdulatokra lágyan, de jól hallhatóan élénkül a motor és kezd hevesebben pulzálni a vér az ereidben, aztán egy főbb útra kifordulva már muszáj legalább röviden lepadlózni, hogy végre kiszabadulhassanak azok a fránya „beragadt” co2 molekulák, nehogy megártson az autónak a gázok lassú áramlása. Na ott kezd el kegyetlen mennydörgéssel ordítani a rendszer az autó alatt, mintha Zeusz és Posszeidon egyszerre lobbanna haragra minden erejüket bevetve. Hörög, durrog, röfög, bömböl. Szinte minden olyan hangot kiad, amitől a férfiember szíve gyorsabban ver és a szőr a karján megemelkedik.
A V8-as blokk két férficomb vastagságú levegőcsövön keresztül szívja be az oxigént a vállalhatatlanul nagy mennyiségű befecskendezett benzin mellé, hogy az 5 liter lökettérfogatú égéstérben ezeket egyesítve elégesse, majd a nagyvilágba ordítva kilövelje égéstermék formájában… miközben a sperrdifi és a motorvezérlőelektronika megpróbálja a 2db 275mm széles meghajtott „hátsó úthengerre” küldött 446 lóerőt és 540 Nm nyomatékot az aszfalttal legalább részleges tapadásra bírni. No ennek az eredménye a legtöbb esetben tánc! Az pedig már az útviszonyok és a sofőr felkészültségének (és józanságának függvénye), hogy milyen mértékű és persze kimenetelű lesz az autó farának tánca. De meggyőződésem, hogy időnként szándékosan rá is játszik a hangulatra az autó: csinálja a showt. Állóhelyzetből előfordult “néha” (persze csak rendkívül kivételes esetekben és akkor is csak kizárólag lezárt versenypályákon), hogy padlógázzal indultam el. Minden alkalommal – különösen csúszósabb körülmények között – az autó fél-1 másodpercig egyhelyben pörgette kicsit a hátsókerekeket, táncoltatta a farát és utána indult csak meg. Talán az „auto hold” funkció fékezi ilyekor még az első kerekeket, talán másért van ez, mindenesetre szórakoztató és látványos.
A Ford Mustang kapcsán azt gondolom, hogy egy dolog igazán fontos, mielőtt elindul vele az ember. Különösen olyan időben, mint amikor nálam járt (karácsony előtti napok, csúszós, vizes, nyálkás, fagyos útviszonyok). Félni kell az autót! Tisztelni kell és tudni, hogy egy zabolátlan vadállat, egy brutális csődör, ami kezesnek tetteti magát, de bármikor képes alattomosan meglepni. Érdemes rákeresni Youtube-on a „Ford Mustang crash” szavakra: végtelen, több 100 órányi anyag van a driftelés, vagánykodás során összetört Mustangokról.
Felépítését tekintve egy igazi amerikai izomautó. Nagy, batár, nehéz, kissé tohonya. Mindenben ellentéte egy modern, erős elektromos autónak: kissé lomhán reagál a gázra (főleg, ha pianoban poroszkálunk) – relatív lassú a váltója – a nagy blokk mire felpörög az is idő, amikor pedig beindul nagy lesz a motor tehetetlensége, az elektronika is küzd azzal, hogy kordában tartsa a V8-ast, nagy a hangja és minden porcikádban érzed a V8-as motor ritmusát, rezgését. Na és persze pusztítóan sokat fogyaszt. Egy elektromos ezzel szemben minden mozdulatra azonnal reagál, ugrik, ám használatban steril, nem rezonál, nem rezeg, nagyon olcsó vele közlekedni (főleg, ha otthon tölteszt) és a legtöbb esetben az elektronika tökéletesen kordában tartja az erőátvitelt. Persze épp ezért egy V8-as Mustang sokkal szórakoztatóbb, a szőr feláll a karodon a hangjától és egy idő után már fájnak az arcizmaid a folyamatos vigyortól.
Térkínálatban elől nagyon tágas, de hátulra maximum gyerekek férnek be, magasságban valahol 160-165cm körül lehet a limit a hátsóüléssoron. Én a 184cm-mel oldalra billentett fejjel tudtam csak beülni hátra. Az ülések nagyon kényelmesek, tipikus amerikai komfortos fotelok, ám mindeközben jó oldaltartást kínálnak! A belsőtér designja próbálja ötvözni a klasszikus amerikai izomautók hangulatát a modern technológiával és ezt egészen jól csinálja. Mind a műszerfal, mind a középkonzol 1-1 nagy digitális kijelzőt kapott 12,4” illetve 13,2” col átmérővel. Ebből eredően a műszerfal esetén „5 féle óracsoportból” tudunk választani, amik közül a kedvencem a Fox Body Mustang klasszikus műszerfala a 80-90-es évekből. Ezek mellett pedig a légbeömlők, a váltó, de a gombok is klasszikusabb stílust idéznek. A belső tér igényes, egységes, teljesen rendben van. Némiképp zavaró volt ugyanakkor egy nyikorgás, ami visszatérő jelenség volt és az autó hátuljából érkezett. Talán a futómű felől jöhetett, leginkább olyankor jelentkezett, ha lassabban mentünk.
Hogy mire jó az autó? Valószínűleg szinte csak hobbiautónak, annak viszont csodálatos! Miért? 2 fő részére tágas, kényelmes, de a hátsó ülésekre bejutni már egy gyermeknek is kissé macerás. A dimenziók nagyok (481cm hosszú), nem látható be jól és csak hátul van rajta parkolóradar és kamera – persze az autót érezni kell, értem én, de – ettől sem lesz ideális városi használatra. No és a fogyasztása sem épp urbánus közlekedésre optimális: városban kb. 25 liter volt az átlagom vele, autópályán 120-nál 8,9 körül elketyegett. De nem volt ritka, hogy rövidebb városi szakaszokon – főleg, ha volt benne egy-egy kigyorsítás is – 30-35 liter / 100km-es átlagot írjon ki egy 4-5 kilométeres szakaszon.
Ami kétségtelen: ilyen élményt, ilyen nyers brutális motort, ennyire klasszikus igazi izomautós hangulatot, magával ragadó stílust egy gyártó sem kínál ennyi pénzért. Ha valaki egy extravagáns sportautót szeretne, ami után megfordulnak az utcán, amivel tud örömautózni, amit hétvégente elővesz és gurul vele egyet, aminek csodálatos hangja van és 4-500 lóerős, akkor nincs sok alternatíva. Vehet magának az ember Ferrarit, Porschet, Lamborghinit, esetleg egy RS6-os Audit, vagy M5-ös BMW-t, de előbbiek 80 millió felett, de utóbbiak is 50 millió felett vannak. Vagy vehet magának egy Ford Mustangot 25 millió Ft-ért. Ez egy jobban felszerelt német középkategóriás szedán vagy SUV ára. Ha pedig valaki kevésbé érzékeny a benzinkutas kiruccanások gyakoriságára és alapvetően max 2 fő részére venné, akkor mindennapi használatra is alkalmas lehet! Én örömmel nézegetnék egyet a garázsomban nap mint nap.
Az viszont bizonyos, hogy fájóan steril a Mustang után szinte bármelyik hétköznapi autóba átülni.
Varga Márk