Ssangyong terepjárói már a 90-es évek második fele óta részét képzik a hazai utak változatos palettájának, de mégis kevesen ismerik és nem terjedtek el igazán. A dél-koreai gyártó első itthon látható modellje a Musso volt, melyre a legtöbben arról emlékeznek, hogy akkoriban Mercedes motorok hajtották. A gyártó következő emlékezetes villanása a Rodius volt, ami valahol a kisbusz és a SUV kategória határán egyensúlyozó monstrumként égett be az elménkbe, egy rettentően véleményes formatervvel.
A márka valamiért nem cseng olyan jól a hazai autósok fülében, pedig teljesen vállalható autókat gyártanak már manapság bőven az olcsó gyártók minősége felett. A Torres első ránézésre egy karakteres megjelenésű, nagyobb méretű terepjáró kicsit megosztó formavilággal. Elölről engem a Jeep-ekre emlékeztet a jellegzetes hűtőráccsal, a hátsó rész pedig – különösen a lámpái – a Range Rovereket idézik. Az elődjeihez képest a formaterv összhangja és ízlése sokat javult, az eleje és oldala kifejezetten jól néz ki, talán a hátulja lehetne attraktívabb. Ugyanakkor, mint egy régről jövő formatervi deja vu töri meg az autó szép oldalainak formáját, a jobboldali C oszlopon (jobb hátsó sarkon) látható „postaláda”.
Ez az autó karosszériájából oldal irányba kb. 15 cm-t kiemelkedő tároló doboz nem gyári széria tartozék, hanem külön katalógusból rendelhető. Sokat gondolkoztam a funkcióján, (a Ssangyong szerszámos doboznak hívja, de nem értem, hogy miért rakna oda az ember szerszámokat) és végül sikerült megfejtenem: ez egy franciasajt szállító doboz! Hogy miért? Alapvetően kétféle ember létezik a világon: az egyik, aki ki nem állhatja az érett francia (vagy épp magyar) sajtokat, rosszul van a szaguktól és nem hajlandó megkóstolni sem. Nos ők – akik a népesség legalább 2/3-át teszik ki – biztosan nem hajlandók egy autóban utazni egy kis Saint-Nectaire, Mont D’or vagy épp Reblochonnal. És persze van a másik csoport, aki odavan az érett sajtokért, de egy légtérben utazni még mi sem biztos, hogy szívesen utazunk a sajtok szagával hosszabb távon. Itt jön hát a képbe a csodálatos dobozunk: a családi kiránduláson ide lehet rakni a francia sajtokat és így békében, jóérzéssel utazhat együtt mindenki az utastérben!
A bal oldalon lévő két kapaszkodó ugyanilyen utólagos extra, mely megfejtése újabb komoly brainstormingot igényelne. Ha viszont az utazásnál járunk, beszéljünk a komfortról. Az autó határozottan tágas, kényelmes teret kínál az utasoknak. A hátsó üléseken kényelmesen nagy lábtér áll rendelkezésre és olyan belmagasság, hogy fejem tetejére tett öklöm sem éri el a tetőt, pedig 184cm vagyok. Előre beülve a gyorsan megtaláljuk a kényelmes üléspozíciót a hűtött-fűtött bőrüléseken. Az ajtók és a műszerfal valamiféle varrott műbőrt / textilbőrt kapott, ami a kategóriában rendben van, és a többi esetben sem igazán kemény vagy kényelmetlenek a burkolatok.
A műszerek érdekesebb része a középkonzolon van, ahol 2 kijelzőt kapunk. Van egy 9 colos, előző generációs média képernyő a navigációnak és a szórakoztató elektronikának. Ami érdekes benne, hogy bár a menük felbontása nem tűnik komolynak, a kamera kép egészen kiváló és éles! Kicsit lentebb pedig helyet kapott egy másik (8 colos) kijelző, amin a klimatizálást és néhány gyors funkciót érünk el. Nincsenek fizikai gombok az index és ablaktörlő karokon kívül, így a start-stop kikapcsoló, a csomagtérnyitó és a vezetési mód gomb is ezen a lenti kijelzőn látható. Pici megszokást igényel talán, de jól használható és mutatós. Utazás közben elsőre nem tűnt kifejezetten csendesnek az autó, de a családi kirándulásunk során kiderült, hogy nincs igazán gond vele. Autópálya tempónál sincs komoly szélzaj, inkább a futóműzajok hallhatóak – ám azok már alacsonyabb sebességnél is megjelennek.
Ennek köszönhetően pedig így autópálya tempónál is kényelmesen, hangosabb szó nélkül tudunk beszélgetni a hátsó ülések utasaival. Ami a futóművet illeti, a nagyobb és magasabb SUV kasztni miatt feszesebbre húzta a gyártó, ez pedig a Premium felszereltség gyári 20”-os, 245-ös kerekeivel igen pattogós körülményeket teremt az utastérben. Nem ritka, hogy akár főbb utakon is folyamatos rázkódást tapasztal az ember. Én ezt az autót biztosan 1-2”-lal kisebb felnivel rendelném. A hasmagassága 19,5 cm, ami bőségesen elegendő volt ahhoz,
hogy kényelmesen autózzak vele rosszabb minőségű földutakon, erdőszélén, kisebb dombokon. Még elsőre túl nagynak tűnő bukkanókon is gond nélkül átment az autó.
A hajtásról egy 1.5 literes, turbós benzinmotor (163 lóerővel) és egy 6 fokozatú (kormányról is vezérelhető) automataváltó gondoskodik. A motor és a váltó hangolása és ereje nem ideális ehhez a karosszériához. Igen jelentős turbólyukkal indul harcba a motor, amikor pedig felpörög a turbó, könnyen elforgatja a kereket. Ha finoman közlekedik vele az ember, a váltásokat és a turbóbelépését akkor is érezni, ami nem kellene, hogy így legyen. A gyengébb indulási tapadásért részben biztosan a 4évszakos gumik felelősek (a tesztautónkon azok voltak), amik nem igazán végezték jól a dolgukat az április 20-25 fokban.
A frissen megjelent elektromos hajtásláncú változat szerencsésebb párosítás lehet az autóhoz, de azt még nem volt alkalmunk kipróbálni. Különösen úgy, hogy ezzel a benzines motorral az autó kicsivel 10 liter fölött evett (autópálya 130 és város vegyesen). A tesztautónk csak 2 kerék hajtású volt, talán a négykerék-hajtású változat ügyesebben mozog, de a plusz hajtásnak a fogyasztáson is lesz nyoma. Az autó valós dimenzióit a közel ülő első lámpák kissé torzítják, kicsinyítik, ám amikor az ember elviszi autómosóba és a tetejét próbálja lemosni, ráébred, hogy bizony az a 172cm-es tetőmagasság nem csekély, de hosszában is 10cm-re nagyobb, mint egy Toyota RAV4.
A csomagtere igen bőséges, még a csomagtérpadló alatt is van számos rekesz, amit szintén tele lehet rakni, így biztosítva egy 4-5 személyes családnak a szükséges rakteret egy nagyobb családi nyaraláshoz is. Egész jól összebarátkoztunk a néhány napos teszt során. Jó vele utazni, adja a közepesnél nagyobb méretű SUV-k sajátos életérzését, minden pillanatban látod és érezd, hogy egy nagy autót vezetsz. A motorháztető karakteresen nyúlik el előttünk, a nagy ablakok és tükrök pedig jó átláthatóságot adnak. Az autó legfőbb gyengéje a hajtáslánca, amit nagyon nem kedveltem. Erősségei pedig a térkínálata, a beltér komfortja, a zajszintje, az autó magassága, robosztussága és jó pakolhatósága. A 10,5 – 14,5 millió közötti vételárral a kategóriájában attraktív szereplő. Ha valaki egy kedvezőbb árfekvésű SUV-t keres, érdemes ránéznie.
Varga Márk