Május 1-én délelőtt 10:45 körül beültünk a burgundivörös Ioniq 6-ba a családdal. Az akku 93%-on, ragyogó napsütés, 25 fok, napszemüveg a fejemen, tetőablak nyitva, Maneskin The loneliestre generált playlist a Spotify-on elindítva, irány kirándulni Dobogókőre Kecskemétről. Autópálya 130-cal Budapestig, ott egy ebéd a Vapianoban, majd irány fel Dobogókőre túrázni. Hazafelé ismét Budapesten át jöttük vissza, majd tovább Kecskemétre az autópályán. Nem siettünk különösebben, de nem is óvatoskodtam, haladtunk a forgalommal. Kecskemétre visszaérve – 250km megtétele után – 40%-on állt az akkumulátor, ami a kijelző szerint további 160km-re lett volna elegendő. 250km (aminek a fele autópálya volt 130-cal), 53%-nyi akkufogyással, 17,5kWh átlagfogyasztással parádés. Ez már az a szint – különösen a Hyundai gyorstöltési képességei fényében – amivel bátran indul el az ember szinte bárhova.
Az Ioniq 6-ról készült videónk itt tudod megnézni!:)
Amikor átvettem az autót, beültem, elindultam és kb. 3 perc után szerelmes lettem. Azt éreztem, hogy igen, ez az! Ilyennek kellene lenni minden autónak! Legalább ilyennek! Mert ez jó! Nehéz definiálni, hogy mitől jó érzés egy autót vezetni, de ezt jó, nagyon jó! A kormány fogása, a kormányzás direktsége példaszerű, a gázreakció, a mozgás dinamikája, az emberi inputokra kapott válaszok természetessége magával ragadó. Talán a harmónia szó írja le legpontosabban azt, amit az ember tapasztal benne vezetés közben legyen szó akár lassabb, akár tempós menetről! Ezt próbáltatnám ki mindenkivel, aki még nem vezetett elektromos autót, mert ezt nehéz nem szeretni!
Vannak persze gyengéi is. Lehet fanyalogni, hogy a beltérben sok a műanyag, köztük több helyen keményebb, kopogós fajta, ám a műanyag használata igen gyakori a középkategóriában, sőt kifejezetten reneszánszát éli az „újrahasznosított anyagok” címszó alatt. Ugyanakkor ez nem az a rideg olcsó kopogós plasztik, amit a Suzuki Swiftekben ismertünk meg a 90-es években, hanem gondosan megmunkált, számos esetben kifejezetten szép designt kapott (a marketing anyagok szerint ez esetben is) újrahasznosított és biológiai forrásból származó műanyag. Az üléseket borító bőr kellemes, érezhetően nem szintetikus mix eredménye, hanem természetes eredetű, ami az ülésszellőztetésnek köszönhetően meleg időben is komfortos marad.
A mai modern autók palettáján végig nézve pedig örülnünk kell az olyan apróságoknak, mint a fizikai gombok, „tekerős” hangerőszabályzó és dedikált vezérlő felületek. Az Ioniq 6-ban mindkettőből megtaláljuk a szükséges mennyiségűt, így a fontos funkciók mind gyorsan kéznél vannak. Ez pedig kompenzál bennünket némiképp a kissé barátságtalanabb központi rendszerért, ami nem alapvetően rossz, de némi megszokást igényel, hogy az ember megtalálja benne, amit keres. Néha kicsit lassú – különösen, amikor az Apple Carplay és a Hyundai saját rendszere között vált éppen – de általánosságban jól használható. A gyári navigáció sem a sebesség bajnoka, ám ahogy kell, számol a töltés szükségességével is útközben, melyek során ideális körülmények esetén, akár 18 perc alatt képes 10-ről 80%-ra töltődni.
Kedveltem azt a védőhálót, amit az autó vezetéstámogató rendszerei adnak menet közben. Kapunk egy kiválóan működő sávtartást, félautomata sávváltással (index ki és autópályán automatikusan sávot vált a jármű), megbízható és kellemesen működő adaptív tempomattal, ami az előttünk haladó jármű sebességét veszi fel. Ha szeretnénk beállíthatjuk azt is, hogy minden sebességkorlátozásra automatikusan álljon át a tempomat, így az elbambulástól sem kell tartanunk. Jól jön ez olyan utakon, mint manapság az M5-ös, vagy az M7-es, ami hemzseg az útépítésektől és így a 100-as, 80-as, vagy épp 60-as korlátozásoktól. Ülünk az autóban, kezünk a kormányon, beszélgetünk a családdal, halkan szól a zene, nézünk előre, az autó pedig megoldja a többit.
Különleges technológiai színfolt volt a tesztautóban a digitális (kamerás) tükrök jelenléte. Az Ioniq 6 csúcsmodelljéhez rendelhetünk a klasszikus tükörlapok helyére digitális visszapillantókat. Ez annyit tesz, hogy jobb és bal oldalra 1-1 extra kamera kerül (a tükrök helyére), melyek képét 1-1 kis monitoron tudjuk követni az ajtók belső oldalán. A kamerák felbontása kiváló, a kép többnyire tűéles, de a látószöge lehetne nagyobb. Érzésre az amerikai autók kicsit szűkebb látószögű, „nagyítós” tükréhez tették hasonlóvá a perspektívát. Némi megszokás utána jól használható, viszont valódi hozzáadott értéket nehéz benne felfedezni.
Az Ioniq 6 a csoport egyéb modelljeihez hasonlóan szintén mozgatható a távirányítóval úgy, hogy nem ülünk az autóban. Ez hasznos lehet egy-egy szűkebb helyre való be vagy onnan kiparkolás során, vagy ha csak az útból kell arrébb rakni kicsit az autót és ehhez nem szeretnénk beszállni.
Az utastér helykínálatára vonatkozóan kissé ambivalens érzések fognak el. Egyrészt egészen elképesztően nagy a hátsó lábtér – nagyobb, mint egy Skoda Superb esetén, igaz, hogy itt az ülés alá nem fér be a lábfejünk – ugyanakkor az első ülésen ülve is néha az az érzésem, hogy ha nagyon mocorgok beleért a hajam a tetőkárpitba. Az autó – Streamliner nevű – légellenállásra optimalizált formaterve, egy dunai kavicshoz teszi hasonlóvá oldalról, ám ez egyben a hatékonyságának záloga is. Ezáltal sikerült létrehozni az autópiac egyik legjobb légellenállási hatékonyságú autóját. A forma hátulütője viszont, hogy a fejtér számottevően csökken. Én ugyanakkor a 184cm-emmel kényelmesen elfértem benne még hátul is, de – különösen a fekete tetőkárpit zsugorító vizuális hatásával – kicsit szűkösnek éreztem a fejteret.
Az autó csomagtere nem kifejezetten nagy, de elfogadható, amit kis mértékben javít az 1db töltőkábelnyi méretű frunk (első csomagtartó).
Az autó külső formája bár megosztó, de különleges és feltűnő, ahogy a tesztautóm piros színe is. Elsőre kicsit szomorú is voltam, hogy miért épp piros, ám május 1-én a tiszta időben leparkolva tűnt fel, hogy a ragyogó napsütéstől mennyire megváltozik az árnyalata kiemelve az egyedi formáját. A hátulja volt a kedvencem, ami egyértelmű áthallással bír a Porsche 911 léghűtéses „kacsafarára”. A hátsóablak alá tervezett légterelő egy óriási féklámpává „változik” lassításkor. Az autó lámpáinak mindegyikén visszaköszön a jellegzetes Ioniq védjegy, a nagy méretű kocka LED-ekből álló, vagy ezek formáját kirajzoló fények. Az első fényszórók esetén talán még néhány skicc készülhetett volna a tervezőasztalon alternatív formákkal, de nagy baj azzal sincs. 😊
Az autó hajtása egészen kiváló lett! A tesztautóm az AWD (összkerékhajtású), 325 lóerős modell volt, ami 600Nm feletti nyomatékkal marná fel az aszfaltot, ha nem lenne ilyen ügyes a hajtáslánc. Nagy gázzal elindulva sem érezni, hogy megcsúszna, bizonytalankodna az autó, vagy táncolna a fara. A csekélyebb tapadási viszonyok jelenléte onnan derül ki gyorsításnál, hogy a szokásos dinamikánál mérsékeltebb hévvel lendül útnak az autó, de nincs megtorpanás, rángatás, darálás, csak megy amerre kell. Kifejezetten kedveltem kanyarból, körforgalomból kigyorsítani vele, ugyanis ott is sportosan pontos dinamikával indult meg és arra ment tűpontosan, amerre akartam. Egészen kiválóra sikerült a futómű hangolása.
Persze ennek az ára, hogy nem az Ioniq 6 futóművéről fogják a komfort lovasszobrát megformálni, ám a 20 colos felnik ellenére kellemes és sok kategóriatársát kenterbe veri e téren is. Sikerült egy nagyon jó kompromisszumot találni a kiváló kanyarstabilitás, sportos dinamika és komfort határmezsgyéjén. A BYD Seal vagy a Tesla Model 3 futóműve hasonlóan feszes, ám egyértelműen ügyetlenebbek a csillapításban.
Az Ioniq 6-tal utazva az ember úgy érzi, hogy egy kiforrott, profi mérnöki alkotásban ül. A koreai autógyártás rendkívüli fejlődésen ment keresztül az elmúlt néhány évtizedben és mára az elektromos autógyártás csúcsára ért. Hogy mennyire meghatározó szereplők lettek az autópiacon, mi sem mutat jobban, mint a tény, hogy 2023-ban már a világ 3. legtöbb újautóját eladó vállalat volt a Hyundai – KIA csoport. Náluk csak a Toyota és a Volkswagen gyárt és ad el több járművet! Meggyőződésem, hogy hiba ma úgy akkumulátoros hajtású autót vásárolni, hogy nem néztük meg a Hyundai és a KIA palettáját a döntés előtt. Különösen annak fényében, hogy az Ioniq 6 (a 2024. május elején hatályos árlista szerint 14 millió forint alatt indul és valahol 15-16 millió forint körül már kapjuk meg a 77kWh kapacitású akkumulátorral szerelt változatot, a csúcs modellt pedig kb. 20 millió forintért. Ebből céges vásárlóknak akár 4 millió forint állami támogatás is lejöhet.
Néhány nap alatt nagy kedvencem lett az Ioniq 6-os. Miért? Mert nagyon jó vezetni, rendkívül hatékony, jó hatótávja van, gyorsan tölthető és remek vele közlekedni! Az ilyen autókból kellene sokkal többnek lenni az utakon a terepjárók helyett! 😉
Varga Márk